Helyi jelentőségű természetvédelmi területek a határmentén
001 002 003 004 005 006 007 008 009 010 011 012 013 014 015 016
Látássérült nézet Normál nézet

Általánosságban a helyi jelentőségű természetvédelmi emlékekről és területekről

Természetvédelmi terület az ország, vagy egy település jellegzetes és különleges, természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. Ezek a területek védendő természeti értékek (pl. növény- és állatfajok, társulások, élőhelyek, illetve ezek együttesének) megóvására és fenntartására szolgálnak. Természetvédelmi területeket országos vagy helyi jelentőségű természetvédelmi érték céljából létesíthetnek.

Helyi jelentőségű védett területről akkor beszélünk, amikor a települési önkormányzat rendeletben nyilvánít védetté egy természetvédelmi területet. Helyi jelentőség esetén olyan értékek számíthatnak védelemre, amelyek az adott településekre vagy településcsoportokra vonatkozólag ritkának, tudományos, gazdasági, kulturális, turisztikai vagy esztétikai szempontból értékesnek számítanak. Ilyen érték lehet például bármelyik rét, legelő, mocsár vagy éppen egy erdőfolt. Érdemes szakemberek véleményét kikérni a területek közti fontossági sorrend megállapítására. Helyi jelentőségű védett terület esetén a hatósági szerepkört az illetékes település jegyzője látja el. A területre ugyanazok a jogszabályok és előírások az érvényesek, mint az országos jelentőségű védett területre. Megkülönböztetünk köztük természetvédelmi területeket és természeti emlékeket (fák, fasorok, történelmi emlékhelyek).

Országos jelentőségű védett területek esetén a miniszter rendeletben nyilvánít védetté. A védetté nyilvánítást bárki kezdeményezheti ebben az esetben is. A védetté nyilvánítással kapcsolatos kivizsgálást és eljárást az illetékes zöldhatóság hivatalból indítja meg. Egy országosan védett terület Magyarországon az alapeseten túl lehet ex-lege, vagy fokozottan védett is.

 

A Miskolczy-kúria parkja (Álmos község, Magyarország)
MISKOLCZI-KURIA AlmosdA valamivel több, mint 2 hektár területű kastélyparkot, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács nyilvánította védetté 1975-ben. A park a falu déli részén, a Táncsics Mihály utca végén, a közelmúltig virágzó szocialista mezőgazdasági szövetkezet központjának területén található.
A kúriát építtető mezőtelegdi Miskolczy família Bihar vármegye egyik legrégebbi nemesi családjának számított, eredeti neve Chuliák volt, leszármazása a 14. század végén élt Miskolczy Csulyák Györgytől követhető. A kúriát a család 1802-ben, klasszicista stílusban építtette fel.
Az 1945 utáni államosítást követően a helyi termelőszövetkezet kezelésébe került az épület, a Búzakalász szövetkezet a kúria külsejét felújította, belsejét viszont az új funkciónak megfelelően átépítette. Napjainkban üresen áll az épület.
A kúria különleges botanikai értékű parkját a 19. század közepén telepítették, amelynek területe mára, 2 hektárra csökkent. A parkba tévedőt vén gesztenyefa fogadja a bejáratnál, s melynek soktörzsű, tövéből 5 vastag ág a föld alatt kúszik, s 2-3 méter után emelkedik felfelé. Az öreg gesztenyefa elágazása alatt mért kerülete 573 centiméter. Bentebb vöröstölgy, odább több kislevelű hárs, nem messze méteres átmérőjű duglászfenyő áll és néhány fiatalabb kolorádói jegenyefenyő díszlik, majd lúcok, nyírek és juharok szerte. A parknak akad más különlegessége is, ilyen a kanadai vasfa és bokrai közül említést érdemel a fás bazsarózsa, valamint a fűszercserje. Az itt található hársfacsoport kialakulása a Miskolczy család azon hagyományához köthető, amely szerint minden fiúgyermek megszületésekor egy-egy fát ültetett el a família.
A kúria parkjában található a Miskolczy család kriptája és sírkertje is, ám a márvány síremlék közül a legtöbb az utóbbi időben eltűnt.
A természetvédelmi terület, - amelyet a park bejáratánál tábla jelez - szabadon látogatható, időnként a falu szabadidős rendezvénynek is helyszínéül szolgál. Védelmét a gyalogutak felújításával, karbantartásával több hulladékgyűjtő és műodú kihelyezésével, valamint a növényzet fokozatos felújításával, az akác és a bodza visszaszorításával lehetne segíteni.


Numidiai jegenyefenyők (Bagamér község, Magyarország)
VNUMIDIAI JEGENYEFENYO_BagamerAz 1981-től védett jegenyefenyő 2 hatalmas termetű fája, a község középpontjában, a Rákóczi u. 2. szám alatti általános iskola udvarán található. Ez a két impozáns fenyő, a numídiai jegenyefenyő (Abies numidica) De Lannoy e Carr hazájában, az észak-afrikai Atlasz-hegységben 1500-2000 méteres tengerszint feletti magasságban 25 méteresre is megnövő, erősen elágazó fa. Koronája tömött, piramis alakú, ágai a törzs körül örvökbe rendezettek, vízszintesen állók. Tobozai hengeresek, 15-20 centiméter hosszúak és 4-6 centiméter szélesek; a fedőpikkelyek zártak és fele olyan hosszúak, mint a termőlevelek. Egykoron a nagyváradi káptalan intézője lakott a jelenlegi iskolaépületben. Feltételezhető, hogy abban az időben ültették ide a fákat. A gyertyaszerűen feltörő, olykor 25 centis tobozok néha még az alsó, vastagabb ágak csúcsán is megjelennek. Az egyenként 30-35 méter magas fenyők törzsátmérője 297 és 333 centiméter. A két fa jó lehetőséget kínál a „messzi földről” származó jegenyefenyő - fajok hazai megfigyeléséhez.






Takó-hegyi fehér nyárak (Bagamér község, Magyarország)
VTAKOHEGYI-NYARAK BagamerA község északkeleti - romániai országhatár felőli - külterületén található erdőség, egy jelzés nélküli erdőtagjában található koros és termetes fehér nyárfák (Populus alba) – vagy ahogy a helybéliek emlegetik, „Tökfák" – 3 példánya 1984-től élvez helyi védelmet, de már ezt megelőzően is több helyi történet említi e nyarakat, így vélhetően már a korábbiakban is tiszteletövezte őket.
Legegyszerűbben a településen áthaladó Vámospércs - Kokad műútról, a falu központjában lévő ABC üzletnél, letérve a Deák Ferenc utcára és azon egyenesen a faluvégét elhagyva a kacskaringós homokos erdei úton - kereken egy kilométert megtéve - érhetjük el fáinkat.
A dimbes-dombos erdős táj ekkor egy tisztás széléhez érkezik, s itt láthatjuk e koros nyárfákat, amelyek az egykori nyírségi fehérnyaras erdők egyik utolsó maradványaként, egy letűnt kort idéznek.
A fehér nyár törzse többnyire görbe, kérge a törzs alsó részén sötétszürke és mélyen repedezett; egyébként sima és fehéres- vagy zöldesszürke. Koronája széles, vastag ágakra bomló. Viszonylag hosszabb életű (150-200 év) és gyorsan növő, Eurázsia déli felén és Észak-Afrikában elterjedt meleg és fényigényes, síkvidéki – az Alföldön gyakori - fafaj. Lombfakadás előtt, március második felében virágzik, termése és magja április végén, május elején érik és hullik
A nyírségi buckás vidék és annak e dombja, amelyen a tiszteletet érdemlő nyár-matuzsálemek állnak, számos homokpusztai növény előfordulási helye is. A közelben például a tarka sáfrány nagy állománya ismert.
A három hatalmas fehér nyár, a maga 24-30 méter közötti magasságával, és 2006-ban, mellmagasságban mért 660, 634 és 626 centiméter törzsátmérőjükkel méltán megérdemlik az oltalmat. Az egyik fába néhány évvel ezelőtt egy heves vihar során villám csapott és pusztulásnak indult.

 


A templom kert hársai (Kismarja község, Magyarország)
TEMPLOMKERT HARSAK_KismarjaA kismarjai református templomkert 16 idős és 1 fiatal hársa 1984 óta védettek.. A templom a kis bihari falu közepén található, amelynek tornya hiányzik így már azt távolról megpillantva egy furcsa hiányérzet, fogja el az embert.
A szép és impozáns késő barokk stílusú református műemléktemplom fontos szerepet játszik Kismarja életében. Az 1805. szeptember 15-én felszentelt, középkori alapokon újjáépített és kibővített templom izgalmas múltját régészeti kutatások bizonyítják.
A jelenlegi református templom helyén már a 13. században vallásos épület állt. A templom megmaradt alapjai gyönyörűen kirajzolódnak a most is álló templom falain belül. A toronyban található az 1616-ban Sárándi Miklós, Kismarja bírája által öntetett Bocskai-harang. A harangot Kismarja mezővárosi pecsétje díszíti. A pecsétet Bocskai István fejedelem adományozta a településnek 1606-ban. A harangot 1766-ban renoválták, de 400 éves múltja miatt kivételes, történelmi értékű. A templomot kívülről és belülről tatarozták, a tetőszerkezetet teljesen kicserélték, a régi bútorzatot pedig rekonstruálták a közelmúltban zajlott felújítási munkák során. A szájhagyományban elevenen élő, és az egyházi történelmi dokumentumokban többször említett Bocskai-kripta is a templomban található.
A templom kertjében 16 idősödő és egy fiatal ezüsthárs (Tilla tomentosa) áll, amely védelmét két ovális tábla is jelzi. Ez a faj valamikor a tiszántúli erdők gyakran előforduló fája volt. Magasságuk ma 16-18 méter, átmérőjük 25-90 cm. Védettségüket két tábla is jelzi, ennek ellenére koronájuk fejlődését gátolja nyesett voltuk, letördelt ágaik mutatják, hogy a virágszedők sem tisztelik őket.

 

A református szeretetotthon japánakác-matuzsálemei
(Létavértes város, Magyarország)
KASTELYPARK LetavertesA létavértesi református szeretetotthon japánakác-matuzsálemei 2001 óta védettek. Az idős fák a település „vértes” részén a református templomhoz közeli, szeretetotthon területén található, az Irinyi János u. 7. szám alatt.
Az otthonnak helyet adó Lédig kúriát, a 18. század elején – más adatok szerint, ugyan ebben a században csak annak vége felé - építették fel klasszicizáló későbarokk stílusban.
A Lédig család 1893-ban még nem volt birtokos Vértesen, 1897-ben viszont már 679 katasztrális holdnyi földterülettel rendelkezett itt Lédig Dezső. 1911-ben a Debrecenben élő Lédig a birtokot bérletként hasznosította, 1925-ben és 1935-ben viszont már helyi lakosként tüntették fel, ekkor ő maga irányította 357 katasztrális holdnyi földterületén a gazdálkodást.
Az államosítás után a tanács kapta meg az épületet. 1980-ban a vértesi református egyház tulajdonába került a kúria, amelyben a rendszerváltozás után Kelet-Európa első kismamaházát alakították ki, az anyaotthon 1993-ban került átadásra. Napjainkban a Vértesi Református Szeretetotthon működik az épületben. A kúria egykori gazdasági épületi ma is megvannak, ezekben találhatók az intézmény kiszolgáló helyiségei.
A kúria első birtokosai hozatták ez időben, messze földről a hajdan terjedelmesebb és virágzóbb parkba a már méretes fákat ökörszekérrel – amint a helybéli református lelkész kibogarászta a régi egyházi feljegyzésekből.
A három famatuzsálem és a két fiatalabb japánakác (Sophora japonica) ma szépen gondozott kertben található, védettségüket tábla jelzi. A fák legendája szerint földvályút készítettek, melyet vízzel teleengedtek, majd az Aradi utcáról 1713-ban ökrök segítségével húzatták a mostani helyére. A 2005. évi vihar megrongálta az egyik idősebb fát, ezért meg kellett belülről támasztani betonöntvénnyel.


Az érmihályfalvi arborétum (Érmihályfalva város, Románia)
ARBORETUM ErmihalyfalvaAz egykori Bernáthfalvi Bernáth kastély (később Bujanovics, majd állami tulajdon) mögött kialakított, mintegy félhektáros parkot 1995-ben nyilvánította védetté a Bihar Megyei Tanács. Bernáth Gedeon és felesége, Boronkay Anna-Mária az 1790-es években építették Érmihályfalván azt a szép manzárd tetős kastélyt, amely ma kórházként működik. A kastély parkba első gazdái számos őshonos és exotikus növényfajt ültettek, amelyeknek mára csak a töredéke maradt fenn.
A nyitvatermők közül többek között a Szecsuánban őshonos kétlaki páfrányfenyő (Gingko biloba) több termetes példánya figyelhető itt meg. Ugyancsak kétlaki az őshonos tiszafa (Taxus baccata), amely természetes élőhelyein nagyon megfogyatkozott és csak ember által nehezen hozzáférhető helyeken (pl. mészkősziklákon) maradt még fenn. További nyitvatermő fajok az életfa (Platycladus orientalis), a nehézszagú boróka (Juniperus sabina), valamint a hegyvidéken erdőalkotó lucfenyő (Picea abies) és jegenyefenyő (Abies alba).
A zárvatermők közül megtaláljuk a kocsánytalan tölgyet (Quercus petraea) és a hamvas tölgyet (Quercus pedunculiflora), a mezei szilt (Ulmus foliacea), a mezei juhart (Acer campestre) és néhány terebélyes törzsű juharlevelű platánt (Platanus occidentalis). A termetes koronájú fekete dió (Juglans nigra) őshazája Észak-Amerika. Keményfalú dióterméséből helyenként dísztárgyakat, például nyakláncot, készítenek.



A bagaméri Takó-hegy környékének tarka sáfrány (Crocus reticulatus) állománya (Bagamér község, Magyarország és Almaszeg / Voivozi község, Románia)
TARKASAFRANYOS BagamerBagamérban a helyi jelentőségű védettséget élvező Takó-hegyi nyárfáktól északkeletre található tarka sáfrány (Crocus reticulatus) állomány már korábban is ismert volt a debreceni botanikusok körében, részletesebb felmérésére azonban csak most került sor.
A legnagyobb, több ezer virágzó tövet számláló összefüggő népesség a román-magyar államhatárt szegélyező földúton és annak gyepes szegélyén él, néhol a szomszédos akácosokba is benyúlva.
A növény szórványosan természetesen a határsávban, a határköveken túl is előfordul. A határsávot ritkás akác sarjas és bolygatott gyepes vegetáció borítja. A határkövek mentén található árokban érdekes a magas gyöngyperje (Melica altissima) előfordulása, mely erdőssztyep faj és arra utal, hogy a környéket valaha erdőssztyep vegetáció boríthatta.
A védettség biztosíthatná a sáfrány talán legnagyobb nyírségi állományának hosszú távú megőrzését.

Natura 2000 tanácsadás

Natura 2000 és általános természetvédelmi kérdésekkel kapcsolatban a következő elérhetőségeken kérheti díjmentesen Natura 2000 tanácsadó szolgálatunk segítségét:

  • Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06-30-297-5746
  • www.huro-nature.eu

huro logo_hu

huro slogan_hu

huro eu_logo_hu_right


A weboldal a "A HATÁRMENTI ELTŰNŐ SZIGETEK VÉDELMÉÉRT” (HURO/1001/179/1.3.1) projekt keretében,
a SIMONINFO Multimédia és Oktatási Kft. kivitelezésében valósult meg.
Jelen weblap tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.