A romániai Szatmár és Bihar megye területén az országhatár mentén húzódik mintegy 24.000 hektáron, a ROSCI0020 jeleű Károlyi-sík különleges természetmegőrzési Natura 2000 terület. Mozaikos elrendeződésű élőhely típusai közül érdemes kiemelni a mészkedvelő üde láp- és sásréteket, euro-szibériai erdősztyepptölgyesek maradványait, buckaközi nyírvízlaposokat, a homoki gyepek magyar csenkesz ezüstperjés társulásait (Festuco vaginatae – Corynephoretum), a kisebb kiterjedésű magyar kökörcsinnel (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica) borított zárt homoki gyepeket, a kékperjés lápréteket (Molinion coeruleae), a keményfás ligeterdőket (Fraxino-Ulmetum). A jelölő növényfajok közül itt előfordul a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a mocsári angyalgyökér (Angelica palustris) és a homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria). Jelölő lepkefajai közül megtalálható a nagy tűzlepke (Lycaena dispar), a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna), a vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius), a közösségi értékű halfajok közül a réti csík (Misgurnus fossilis), a vágócsík (Cobitis taenia), a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) és a lápi póc (Umbra krameri). A kétéltűek közül jelölő fajok a tarajos- és a dunai gőte (Triturus cristatus és T. dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a hüllők közül pedig a mocsári teknős (Emys orbicularis). Koratavasszal a vizes élőhelyek környéke már valósággal pezseg a peterakásra egybegyűlt mocsári- és a barna ásóbékáktól. A madarak közül ritka fészkelő a fekete gólya (Ciconia nigra), a szalakóta (Coracias garrulus), a kékvércse (Falco vespertinus) és a kerecsensólyom (Falco cherrug). A homoki gyepek több helyen jelentős ürgeállományt (Spemophilus citellus) tartanak fenn, de gyakoriak ugyanitt a homoki gyík (Podarcis taurica) és a homoki futrinka (Cicindela soluta) is. Helyenként előfordul a nyugati földikutya (Nannospalax leucodon) és a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). |