|
A nagyjából Nagyvárad (Oradea) – Komádi – Derecske – Bihardiószeg (Diosig) települések közötti négyszögben elhelyezkedő Bihari-sík védelemre érdemes területei Magyarországon javarészt a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet részei, míg Romániában a hasonló adottságú – bár kisebb kiterjedésű gyepeket – az erre a célra kijelölt Natura 2000 területek oltalmazzák.
A Bihari-sík védett területeinek egy része a Hortobágyot idézi: sík, az év nagy részében száraz, szikes vidék, mozaikos növényzettel. A pusztán járva tűnhet csak fel a különbség, hogy – bár találni itt is a nyár közepére akár hófehérre világosodó szikfoltokat –, a szikpadkák jóval alacsonyabbak, ezért a mozaikosság sem olyan látványos, és az egyes sziki társulások szinte észrevétlenül simulnak egymásba. A terület gyakoribb védett növényei között említést érdemel az agárkosbor (Orchis morio), az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), a réti őszirózsa (Aster sedifolius) és a sziki kocsord (Peucedanum officinale). Ez utóbbi növény az egyetlen tápláléka fokozottan védett lepkénknek, a nagy szikibagolynak. Csapadékos tavasz esetén gyakran megtörténik, hogy a rossz vízáteresztő-képességű szikes talajok legelői napokig megtartják a lehullott csapadékot, ilyenkor az egész táj egyetlen nagy, ám mindössze néhány centiméter mélységű tocsogóvá alakul, amely vonzza a sziki és parti madarak tömegeit. A nedves területek gyakori fészkelője a bíbic (Vanellus vanellus), helyenként a piroslábú cankó (Tringa totanus), a nagygoda (Limosa limosa) és a puszta bizonyos részein a ritka túzokkal (Otis tarda) is találkozhatunk. A Bihari-sík erdőfoltjaiban kék vércsék (Falco vespertinus), kerecsensólyom (Falco cherrug) és esetenként pusztai ölyv (Buteo rufinus) is fészkel.
|
