Az Ér- patak megnevezése már a 13. században előfordul, az Érmelléket tájnévként pedig először 1445-ben írták le Éradony határának említésekor Ermellek terrae arabilis néven.
Az Érmellék a Partium egyik térsége, amely ma is csakúgy, mint régente, neves bortermő vidék. Bihar és Szilágy megyék, ezen belül is a Kraszna és a Berettyó folyók között fekszik. Nevét a rajta áthaladó Értől kapta. A kisrégió északkeleti, északnyugati felében nagyobb dombok húzódnak. Magyarországra az Ér a Pocsaj melletti un. „Löszletörésnél” (vagy „Kopaszdombnál”) lép, ami sajátos tájképi és botanikai értékei miatt országosan védett terület.
A lecsapolás előtt a vidék a hínárral borított tavak, a végtelen nádrengetegek, az ingoványos mocsarak és zsombékosok birodalma volt. Sajnos már csak néhol fedezhető fel az őstáj egykor jellegzetes vonása. A természetes növényzet átalakítása során elsőként az erdők estek áldozatul (mintegy 300 évvel ezelőtt még hatalmas szálerdők borították a vidéket). A terület vegetációjának legjellegzetesebb képviselői még ma is a vízi- és mocsári növénytársulások, de a megmaradt kaszálók és domboldalak növény- és madárvilága is felértékelődött, csakúgy, mint a kistáj gerinctelen faunájának jeles képviselői, valamint hüllő- és kétéltűfajai, halai.
A terület flórájának első szakavatott kutatója Janka Viktor, híres botanikus volt. Az ő nevét viseli egy ritka virág, a füstikefélék közé tartozó Janka-füstike (Fumaria jankae), melynek máig ismert termőhelyei csak az Érmelléken találhatók. |
