A romániai Nagyszántó és Kisszántó körzetében alakították ki mintegy 113 hektáron, a fenti néven bejegyzett Natura 2000 területet, amelyet nagyrészt a Kis-Körös által is táplált vizes élőhelyeken kialakult fás vegetáció borít (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae). Különösen értékes a mézgás éger (Alnus glutinosa) tőzegpáfránnyal (Thelypteris palustris) alkotott növénytársulása (ThelypterdiüAlnetum). Helyenként összefüggő állományokat képez a vízi harmatkása (Glyceria maxima).
A terület jelölő fajai a vöröshasú unka (Bombina bombina), a mocsári teknős (Emys orbicularis), a réti csík (Misgurnus fossilis) és a lápi póc (Umbra krameri). További itt megfigyelt értékes, de eddig innen még nem listázott fajok a nagy tűzlepke (Lycaena dispar), az L-betüs rókalepke (Nymphalis vaualbum), fecskefarkú lepke (Papilio machaon) és a kardfarkú lepke (Iphiclides podalirius). E mellett számos szitakötő-faj és a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) is előfordul a területen.
Amennyiben a további, védelemre felterjesztett bővítést jóváhagyják, az eddigi természetmegőrzési területet az országhatárig kiterjesztik, amely egyben folytonosságot jelentene az országhatár magyar oldalán húzódó a Bihari-sík Tájvédelmi körzettel |
